Azt hittem sokáig fog tartani, míg újra. Hogy talán egyedül fogok ülni örökké, vágyva és remélve, de sose érezni, hogy a világom széttört és többé nem lesz egyben. Vagy ha mégis, évek és könnyek erejével sikerül csak újra felépítenem a bátorságot, hogy higgyek benne. Aztán a semmiből hirtelen jött…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
