Az ouroboros (görög eredetű név, jelentése: farkát felfaló kígyó) egy ősi szimbólum, mely az élet körforgását, az elmúlást és a megújulást jelképezi. A felfogás szerint az élet egy ciklikus örökkévalóság, mely szerint minden esemény, minden történés valamilyen módon megismétlődik az idő folyamán. A teremtést romlás, a romlást pedig egy új kezdet követi. Ebben a tekintetben semmi sem végleges, az egyetlen igaz változó pusztán az Idő, mely sosem előre látható, senki sem tudja mennyi fog eltelni.
Én nem követem egyik vallást sem, nem is igazán hiszek Istenben. Ugyanakkor vannak dolgok, amiket elfogadok, s bármennyire is próbálok racionális indokot keresni rájuk, magamban elhiszem, hogy nem lehet megmagyarázni őket. Némely dolognak éppen a saját küzdelmem, a saját erőfeszítéseim adják meg a maga varázslatosságát, ahogy teljes tudásomból megpróbálom megfejteni a rejtélyeket, s minduntalan eredménytelenül végzem. Ezek a jelenségek számomra nagyon is fontosak, mert több éve ők alkotják a gondolkodásmódom, a lehetetlenről alkotott elméleteim alappilléreit. És így jutunk el oda, miről is szól valójában ez a bejegyzésem.
Az ouroboros szimbolikája eredetileg az ősi egyiptomiaknál jelent meg. Én azonban nem a természetfeletti értékeiről, vagy a vallásban elfoglalt szerepéről szeretnék beszélni. Úgy gondolom, hogy ez a jelenség, a folytonos ismétlődés minden ember életének folytonos része. Hogy ez a motorja az elmúló éveknek, a változásoknak. Ezáltal zárunk le egy adott korszakot és kezdünk meg egy másikat. Emiatt van, hogy akárhogy próbálunk, sosem tudunk csak úgy kizökkenni a semmibe, ha éppen nem stimmel semmi és csak egyszerűen lenni.
Az ember legnagyobb ajándéka a szabad gondolkodás képessége. Ez határozza meg a létünket, ezért nem pusztán ösztönből eredő döntéseket hozunk meg. Ha így lenne, csupán a létfenntartás és a reprodukció határozna meg minket, ahogy nagyon sok más élőlényt.
A döntéseknek azonban bármennyire is kicsinek tűnnek, mindig, minden körülmények között hatalmas szerepük van. Nem lehet őket kikerülni, az élet folyamatos döntéshozatalok sorozata. Mindig több alternatíva létezik, fizikailag lehetetlen, hogy valahonnan kizárólag egy út vezessen ki.
Számomra a világ rendje, hogy kerüljük a monotonságot, hogy minél több variációt tapasztaljunk meg, hogy annyit láthassunk az Életből, mint fogalomból, amennyit csak fizikai és mentális korlátaink engednek számunkra.
Mert szerintem a saját létezésünk ideje alatt minden egyes tapasztalatot több lehetőségünk is nyílik, hogy megismerjünk. Lehet, hogy nem ugyanabban a formában ugyanott, vagy ugyanabban a környezetben, de maga a szenzáció, az érzés nem egyszeri lehetőség. Az Élet hagy időt arra, hogy alkossunk.
Nap mint nap információt szívunk magunkba, minduntalan ötletekkel, ihlettel szórnak tele a legkisebb részletek is, ha hajlandóak vagyunk befogadni. Semmit sem szabad elsietni, de semmivel sem szabad túl sokat várni.
Ha nem habzsoljuk az életet, hanem csak várunk az Idő telésére, nagyon sok dolgot kihagyunk. Nagyon sok minden elhalad mellettünk, aminek nem szabadott volna. A lényeg azonban, hogy ilyenkor sem szabad feladni.
Aki felismeri mindezt, aki változtat a saját életstílusán, más ritmusban kezdi el felfogni az eseményeket, annak valahol az útja során lesz még lehetősége megtapasztalni mindent ugyanúgy. Persze ehhez öntudattal kell élni, már fiatalon fel kell fogni a ciklikusság jelentését. Mert egy idős ember is dönthet úgy, hogy változtat, de neki már nem biztos, hogy van annyi az életéből, amennyire szüksége lenne. Ez nem azt jelenti, hogy rá nem lenne igaz az ouroboros, csupán azt, hogy ő többszörösen elhaladt az események mellett.
Úgy vélem, néhány társadalmi norma és szabály korlátoz minket a szabad életben. Persze én belátom, hogy törvényekre szükség van, mert az emberi létforma társadalomként képes csak igazán együtt élni és kifejezni valódi értékét, ugyanakkor nem szabad az egyéni kompetenciát minden tekintetben alárendelni a közösnek. És be kell lássuk, hogy törvények is léteznek pusztán hatalmi, illetve manipulatív jelleggel.
Nem szabad elfelejteni, hogy az ember elsősorban egocentrikus lény, az önkifejezés fontos eleme a szellemi fejlődésnek. Fontos a család, a hovatartozás érzése, fontos, hogy társaság vegyen körbe, de ennek sokkal inkább kellene azt jelentenie, hogy egymás egyéni értékeit erősítsék és támogassák, mintsem együtt alkossanak egy egészet. A csapat azért csapat, mert különböző értékekkel rendelkező egyénekből alkot egy még bonyolultabb, tökéletesebb létformát és nem azért, hogy mindenki egyforma legyen.
A törvényeket és szabályokat is emberek, vagy csoportok alkották, így azokban is léteznek hibák. Az élet körforgása szerint pedig mindig is létezni fognak rendszerek, törvények, amik akadályozni fognak bennünk az önmegvalósításban, a szabad élet megalkotásában.
Szókratész szerint az ember igazán semmi kérdésre nem is tudja a választ. Csupán a rendelkezésünkre álló lehető legtöbb információból megpróbáljuk definiálni a jelenséget, amit tapasztalunk. Gyakran viszont a legkönnyebben értelmezhető fogalmak is minimális eltéréssel, de mást jelentenek számunkra.
Kiállhatok egyedül egy rohanó tömeg elé kiabálva a saját igazam, és csak eltaposnának. Áthaladnának, és elfelejtenének egyetlen szempillantás alatt.
Vagy megpróbálhatnám egyesével elmagyarázni nyugodt körülmények között a saját véleményem a tömeg különböző tagjainak. Ha aztán ugyanúgy kiállnék eléjük később, lehet elgondolkodnának egy pillanatra és talán néhányan még mellém is szegődnének. Mindannyian nem, mert sosem lehet mindenkire hatni. Mindig van, aki máshogy fog fel dolgokat.
Egyszerre több mindenről írtam most, és lehet kicsit nehéz értelmezni. A lényeg azonban, hogy az élet körforgásban van. A Föld forog a Nap körül és a saját tengelye körül. Az Életet nem lehet szavakkal leírni, nem tudom elmondani micsoda. Azt viszont tudom, hogy ismétlődik. Hogy minden újra és újra megtörténik. Hozhatunk egy döntést, és elindulhatunk egy úton. Lehet később ugyanahhoz, vagy egy hasonló döntés elé jutunk az életben. Akkor indulhatunk ugyanarra tovább, vagy letérhetünk a másik útra. A lét ugyanúgy tovább fog folytatódni és nem fog megállni. Egy dolog örök: Mindig, minden körülmények között önmagunk leszünk. A saját személyünket mi formáljuk, de sohasem végleges. Nem szabad azt mondani, hogy én már nem változom. Sosem fog senki egy burokban megragadni. A lélek minden érzelemmel, minden örömmel és tragédiával formálódik. Én nem hiszek a végtelenben, de hiszem, hogy az emberi agy számára felfoghatatlan számú lehetőség rejlik mindenben, amit megpróbálunk megérteni. Egy sakkjátszmában is több lehetséges ismétlődés van, mint ahány atom az univerzumban.
Azt hiszem sikerült leírnom, amit eredetileg akartam. Búcsúzóul pedig:
,,Gnoti se auton!" - Szókratész
